Hiába vagyok tele szeretettel néha olyan hülye tudok lenni hogy az leírhatatlan...
Egész nap várok rá és mikor végre megérkezik egy apró hülyeségen összeveszek vele, nem vagyok én normális.
Minek sürgetem mikor elõttünk az egész élet, inkább értékelnem kéne amiket értem tesz és segiteni a cél elérésében annál is inkább mert a célunk közös.
Nincs más dolgom csak támogatni és türelmesnek lenni mert tudom nehéz dolgokon megy keresztül és az én figyelmemre és törõdésemre van a legnagyobb szüksége most.
Sok olyan dolgot mondtam neki amit nem kellett volna vagy legalább nem így, azt mondta hogy ez nem veszekedés volt és szükség van rá, de nekem akkor is szörnyû érzés mert szeretem és nem akarom hogy rossz legyen neki. :(
Végül sikerült megbeszélni mindent és szép szavakkal váltunk el egymástól de ettõl még szörnyen érzem magam amiért megbántottam. :(
Ezek után nem hagyom hogy a csalódottság beszéljen belõlem mert olyat mondok amit nem kellene....érte a poklot is megjárnám annyira szeretem és sose adom fel ha belerokkanok se fogom feladni SOHA.
Õ egy végtelenül kedves aranyos és szeretni való lány így meg is kell adnom neki azt amit megérdemel külömben elkergetem magam mellõl.
Fáj ami ma történt de sose hagyom hogy megint idáig jussunk.
Õ a legkedvesebb a szívemnek õ benne látom a jövõm így teszek is érte hogy érezze mennyire fontos nekem mennyire szeretem és megkapja tõlem amire szüksége van hogy végre boldog élete lehessen!!!
